"Az ember keresi az igazit. Mindenkiben. Hamvas írta, hogy olyan, hogy IGAZI, nincs is, mert bennünk van. Nem azt kell nézni, hogy mit tudunk elvárni a másiktól, hanem azt, hogy mit tudunk odaadni neki. A tökéletes társ bennünk létezik. Ha már készen van, akkor tudjuk csak nem elvárni a másiktól. Akkor nem vetélkedünk, nem versenyzünk a kapcsolatban. Ha bennünk rend, otthon van és egészben van a társ, akkor tulajdonképpen el is jött, mert felismer minket.
A régi szerelmek nagyon fontosak voltak, remélem én is nekik. Mindig azt hiszi persze az ember, hogy megérkezett, de ha nem hinnénk ezt, akkor csak játszanánk. Ez pedig tiszteletlenség a másikkal szemben. Mindenképp hinni kell, hogy megérkeztünk, hinni kell, hogy ő az. Mindig meg kell élnünk azt amiben vagyunk. Erre vonatkozik a Provisorium is. Csakis úgy szabad elkezdeni egy kapcsolatot, hogy az örökké fog tartani. Átadom magam - a szégyelősgemet, a butaságomat, mindent. Mert annál jobb érzés nincs, mint amikor elfogad valaki. És ha ezt te is meg tudod adni valakinek, hogy elfogadod, akkor találkozik valami. Létrejön valami."
(Bolond Zselenszky :) )
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése