2007. január 22., hétfő

Szeret szeret^^


Meguru meguru toki no naka de
Bokutachi wa ai o sagashiteiru
Tsuyoku tsuyoku naritai kara
Kyou mo takai sora miageteiru


~~~°Inuyasha Love°~~~

Álmatlan önvallomás


Bocs, de nincs erre altató szól hozzám tágra nyílt szemmel egy reggeltől betépett álommanó. Kínálna még, de már nem kell.
Hát ez is egy dolog. Ugye, te sem gondolod komolyan? Aludni kéne, de tudod, hogy nem vagyok olyan.
És egyre csak, egyre csak szüntelen dörömböl a picinyke motor. Úgy érzem, mintha bennem harcolna Menny és Pokol.
átkozott harangok, tücskök, madarak! Hagyjatok! Aludni kell, anékül meghalok.
Bárányok gurulnak halkan. Mi újság, álmatlan ember? Képújság illatos vajban. Kínálna még, de már nem kell.
átkozott harangok, tücskök, madarak! Hagyjatok! Aludni kell, anékül meghalok.
Minden olyan, mintha az volna ami, de mégsem. Hogy tudsz így aludni, mikor tudod, hogy nem alszom én sem.
Azért vagy itt, hogy te légy az álmatlan párom. Eleget néztelek, jöhetne már az álom, úgy várom.

Üdvözlöm érintem nem mutatomNem emlékeztetem nem kutatomNem zavarom zavarom csak figyelemBelefeledkezem vele utazom
Nem sürgetem nem váromNem bántom nem sajnálomNem sajnáltatom magam magam adomMegadom megadom neki megadom magam
Felkavarom felkavarodomMegálmodom belátomMegkövetem megkövetelemMegszelidítem megbánom
Meggyújtom eloltom meggyújtom eloltomMegoltalmazom elragadomElragadtatom magam magam adomMegadom megadom neki megadom magam
Nem suttogom elkántálomMegkóstolom megkínálomKeveredek belehabarodomBelefeledkezem vele utazom
Felismerem feltüzelemMegszállom megbabonázomMegbabonáztatom magam magam adomMegadom megadom neki megadom magam

"...you sit there in your heartache, waiting on some beautiful boy to save you from your old ways, you play forgiveness, watching now, here he comes! He doesn't look a thing like Jesus but he talks like a gentleman like you imagine when you were young!"

Dalma felkérésére :)

Hát íme! Öt dolog, amit eddig senki sem tudott rólam:

Egy: Úgy 7-8 éves korom környékén a kelenföldi piacon sétálgattunk apukámmal, amikor egy plüssjték árusnál megálltam és rögtön kiszúrtam magamnak egyhófehér plüss kiscicát, aranyos lekonyuló fülekkel, szomorú, kék szemekkel és három lábbal. A tekintete magányt és számkivetettséget tükrözött, csak feküdt ott egyedül. Szánalmat ébresztett bennem és segíteni akartam rajta. Nem vettük meg, hazamentünk. Otthon aztán csak rá tudtam gondolni és apu elvitt másnap, hogy megvegyük, szörnyen izgultam, hogy vajon meglesz-e még. És megvolt! :) Hazavittem, kis kendőt kötöttem a fejére és jónéhány öltéssel biztosítottam h a farka nehogy leszakadjon valahol, mert az is olyan kis szerencsétlen volt rajta. Anyu csak csoffadt kiscicának hívta, tudta h mennyire fontos nekem, ezért ő is úgy bánt vele. :) A suiba is sokszor magammal hurcoltam, a barátom volt, benne bíztam, mert ő mindig velem volt, sosem kellett csalódnom benne, nem kellett bizonyítanom neki semmit, elfogadott olyannnak amilyen voltam. Aztán egyszer elvesztettem őt, ott az iskolában. Tűvé tettem érte a sulit, sehol sem találtam. Vígasztalhatatlan voltam. Hónapok teltek el, de még mindig borzasztóan hiányzott és arra is gondoltam, hogy aki megtalálta vajon hogy bánhat vele? Anyától kaptam karácsonyra egy másik fehér, fekvős (háromlábú) cicát, de nem volt ugyanolyan. Elégedett, pöffeszkedő perzsamacska volt, nem volt szüksége rám, de megbecsültem, mert éreztem, hogy anyu meddig kereshette, hogy hasonlót találjon. Aztán év végén a suliban kirakodták a tesikabinetben a talált tárgyak szekrényét és az osztálytársaim meglátták köztük a cicát! Annyira megörültem neki, hogy elsírtam magam, és hálát adtam érte, hogyvisszakaphattam. Azóta is megvan és az egyetlen plüssállat, aminek mindig lesz helye a szobámban és a szívemben. :)

Kettő: Egyszer voltam sárga kalóz a Kölyök Klubban...:P :D

Három: Általános alsóban Egri az osztálytársam volt és a tanár mellém ültette. Engem akkoriban senki sem kedvelt, mert kövér voltam és ennyi elég volt ahhoz, hogy kiközösítsenek, így Tomi sem díjazta, hogy pont mellettem kell ülnie. Minden alkalmat megragadott, hogy kinyílváníthassa, mennyie utál és nekem ez nagyon rosszul esett. Egyszer odáig fajult a dolog, hogy ököllel ráütött a kezemre a padon és akkor betelt a pohár. Felálltam, fogtam a jó kis szocreál tömörvas székemet és hozzávágtam tiszta erőből. A tanár természetesen csak ennyit csekkolt az események sorozatából, így az elkövetkező szüneteimet idegen osztálytermek sarkában állva kellett töltenem, miközben kicsúfoltak és kinevettek a többiek.

Négy: Kiskoromban (2 és 4 éves) kétszer is beleestem télen a Dunába. Először volt a legdurvább, apuék egy pillanatra nem figyeltek és már a stég és a csónak közt voltam a víz alatt. A felnőttek mind beugráltak a vízbe és nagy nehezen kikapartak valahogy. Kihívták az orvost,hogy nincs-e belső sérülésem vagy tüdőgyulladásom, ill. hogy anyu és apu nem kapnak mindjárt szívinfarktust. Másodszor játszottam és nem fogadtam szót apunak, hogy ne menjek a stég szélére...aztán csobb és már benn is voltam a vízben apunak viszont ezúttal irtó gyors volt a reakcióideje és a hajamnál fogva kihúzott. Olyan fejmosást még az életben nem kaptam.

Öt: Utáltam óvodába járni és egyszer, mikor apu vitt az oviba fogta a kezem én meg húzattam magam és közben toporzékoltam, hogy én nem akarok odamenni. Addig szenvedtem, míg elbotlottam valamiben, elestem és csúnyán lehorzsoltam az orromat. Apu hazavitt és bekente fertőtlenítővel, merkurokrómmal, aminek piros színe van. Aztán viszavitt az oviba és egy hétig bohócnak csúfoltak. :D

Én sajnos nem tudom továbbadni senkinek a stafétát, de ha akad majd ilyen, megteszem. ;)

2007. január 18., csütörtök

Költözés

Most a tavallyal ellentétben csak el a freeblogról :), hosszú és unalmas, ne menjünk bele. Dalma felkért h írjak én is öt olyan dolgot amit eddig senki sem tudott rólam. Meglesz, ígérem! ;)
"Nem kell mágia, a szemnek látnia elég, sok is még..."
Majd jövök ;)